2019. 12. 19. Szárnypróbálgató
Ludvig Zsófi: Kormi, a kíváncsi macska
S ezentúl Kormi már tudta, hogy nekik is van, és hogy nem kell mindent szégyelleni. S Kormi ezen túl nem volt már annyira kíváncsi. Na, jó, azért mégiscsak kicsit kíváncsi volt, sőt még pár helyről el is zavarták, de ő örült annak a barátnak, aki megvédte, és megígérte neki, hogy ha valami bajban lesz, rá számíthat.
Volt egyszer egy macska, ő mindent tudni akart. Egy nap elment a szomszéd macskákhoz. Nem ismerte még őket, mert most érkeztek a házhoz. De ez Kormost nem érdekelte bemegy a házba, de nem tudta, hogy milyen kis verekedős macskák. Bemegy. -Sziasztok, leszünk haverok?
- Mit keresel itt? Te valaki, irány a területünkről!!!
- Mért?
- Mert sicc.
- Na jó, csátok.
És Kormos szomorúan ment, azok meg még sugdolóztak is. De támadt valami ötlete Kormosnak:
- Óoo, hisz én szeretek hallgatódzni. - s már ment is vissza hallgatódzni.
De jaj, meglátták a macskák: - Tünés innen macsek, vagy rád eresztem a kutyát.
- Hát felőlem ereszd. - mondta Kormos.
- Jó, engedem!
Ahogy kiengedték, Kormos lába csak úgy farolt, de nem hagyta annyiba, elment a másik szomszéd macskájához. Az kedvesnek tűnt Korminak, de nagyon rossz volt. Ez nem érdekelte, bemegy:
- Szia, leszünk barátok?
- Hát szerinted mi az én válaszom?
- Nnneemm tudom.
- Jajjjj, pajti, már körülbelül százszor próbálkoztál.
- Tényleg?
- Fuu, te buta macska, szerintem az a válaszom, hogy tünés innen, különben sanyi.
- Hát én nem megyek el innen, az egyszer fiksz!
- Figyu, ha te nem mész el ebben a pillanatban innen, akkor elveszem a kis játékmacidat amivel: játszani, aludni szoktál, meg mindenhová viszed.
- Jaj, te honnan tudod, hogy én azzal a macival játszok, alszok, és mindenhová viszem?
- Talán onnan, hogy most épp kiabál az anyukád, hogy: Kormi, itt a macid, tudod az a maci, amit mindenhová viszel, meg játszol vele, meg vele alszol. Kormikám most se hagyd itthon!
- Jaj anyaaa, ne, ezt most mindenki hallotta!
Ebben a pillanatban, amikor az anyukája odaadta Kormi kezébe a macit, Kormi szégyellte magát. Amikor az anyukája bement a macskaházba, az összes kölyökmacska kijött a macskaházukból, és igy szóltak: Te még macival alszol, mész, játszol??? Kormi félni kezdett, de megmondta a magáét: - - Figyu macsekok, engem mindenki kizavar, engem mindenki utál és szerintem mi még kölyökcicák vagyunk, és mi még nyugodtan használhatunk ilyen dolgokat!!! De a macsekok csak nevettek:
- Háháháhá, szerintem meg veled azért nem barátkoznak, mert ilyen buta macsek vagy!
- Jajja, szerintem is.
- ja, szerintem is.
- Jó, felölem kinevethettek, én elvagyok egyedül, és nem akarok veszekedést, szóval pápá!!! Nem érdekeltek háhá!!!
Ezt meghallotta egy jószívű macsek, és odafutott. Így szólt: Ne bántsátok, mi még kicsik vagyunk, ne piszkájátok! - Gyere Kormi, elbeszélgetünk!
Kormi elment a jószívű macsekkel.
-Hallod, ki bántot?
- Hát tudod, mindenki utál engem, senki nem akar velem barátkozni. Kinevettek, mert van játékmacim!
-Azt elmondom neked, hogy ha most kinéznél, az ablakon, látnál valamit.
Kormi kinéz az ablakon, és látja s halja, hogy mindenki keresi a játék dolgát. Valaki keresi a lovát, valaki a tehenét, valaki a birkáját, valaki meg épp megtalálta az ijesztő púpos hátú dinóját. Így szól a kedves macsek:
- Na, látod, nem merte semelyik bevallani, hogy van nekik is játékuk!
-Na, tényleg, hisz ezt én is tudtam, hogy nekik is van! hihihihihi!!!!
- Ja, igen, jaj, te kis huncutka!